Végre nagy nehezen, fel tudtam jönni, bár hogy hogy csináltam, nem tudom. Legnagyobb esemény mostanában, minek még a hatása alatt vagyok, Dánia!
Kitudtam menni Dancsihoz, s ez egy olyan élmény volt, mit nem is igazán lehet szavakkal leírni. Nagyon vártam már, hogy nem csak az e-mail-jeit olvassam és válaszoljak, vagy nagyritkán, mikor tud, meglepetés szerüen fel hívjon, s a képeit lásam. De most személyesen is találkozhattam vele, hol már több mint 3 hónapja él, s tapasztalatokat szerez, a szülöi gondviselés nélkül.
Bizony nem egyszerü, s idönként, nem lennék a csajszikám helyében, bár, kitartása nagyon durván van, s ezt nagyon tisztelem és nagyra becsülöm benne.

Vissza térve, a Dánlai utamra, nos gyönyörü a táj, majd rakok fel képeket is, sok készült. Életemben először láttam tenger, hát, mit ne mondjak, semmi hez sem lehet hasónlítanoi, az az igazi sós tenger illat, mit már messziröl érezni, és akkor nem beszélve még a tenger látványáról. Csodálatos, szavakkal le nem írható.
És persze, a kis találkozásunk Dancsival az az Lenával, nos, tiszta Szex és NewYork...:D
Hiányzik a csajszika, már most nagyon várom, hogy vissza jöjjön, pedig alig 2 hete jöttem vissza, de akkor is ... Annyi mindent terveztem a nyárra, bár ha a suli nem egészen a terveim szerint fog sikerülni, akkor kicsit megnezedik a dolog, de nem mondok le sem a Zp-s bulikoról, sem a pár napos pihiről nállunk.

Még Norbival is jobban tudok dumcsizni, és ugyan nem örültem annak amit mondott, de azért érzetem a féltés t a mondatban, és az viszont nagyon jól eset.
És remélhetőleg, idővel, tényleg újra jó viszonyban leszünk egymással.

Egyenlöre, ennyi, de azthiszem ezzel be is pótoltam azt a néhány hetet, míg nem tudtam írni.
Ha lesz időm, folyt.köv. :D